fancilife

Akárhányszor meghal egy ember, az univerzum egy része elpusztul. Mindaz, amit ez az ember érzett, átélt, megcsodált eltűnik vele együtt, valahogy úgy, mint a könnyek az esőben.

Egyetlen érintés felér tízezer szóval.

The situation is hopeless but not serious.
A helyzet reménytelen, de nem súlyos!

*A halál békés, könnyű.*

*Az élet nehezebb.*

"Az igaz szavak sosem szépek...a szépek sosem igazak"

Ne nevezd magad szegénynek,

amiért nem valósulnak meg az álmaid!

Az igazi szegény az,

akinek még nem voltak álmai!

" A nők közt titkos szövetség van. Gyűlölik, de védelmezik egymást. "

" Lehetsz akármilyen bolond, így fogadlak el, amilyen vagy. Így szeretlek, ahogyan vagy. "

Légy büszke arra, amit eddig elértél, s higgyél abban, hogy milyen messze tudsz még elmenni.

Elmélyülten húzta
a vonalat a homokban. Én csak mosolyogtam rajta, hisz
olyan
nevetségesnek tűnt, ahogy egy fiatalember erőlködik,
hogy a kör
mértanilag pontos legyen. Talán körzőt is használt
volna, ha nem
mérföldekre vagyunk a civilizációtól.
Rajzoltak
nekem már sok mindent
gyermekkoromban, legtöbbször piros kis
szívet, de egy idilli családi
képre is emlékszem, amit
valamelyik kis hódolómtól kaptam még évekkel
azelőtt. De még
senki sem akart nekem kört rajzolni a homokba az
éjszaka
közepén. De Ő megtette.
-Tudod, sokat gondolkoztam, mit
adhatnék neked a mai különleges napra - szólalt meg miután
befejezte a rajzolást.
-A születésnapom csak jövőhónapban
lesz - ellenkeztem vele.
Megfogta a kezem és a kör közepébe
állított.
-Mikor kisgyerek voltam, egy nap
édesanyám
lehozott a partra - folytatta. - Fogócskáztunk,
homokvárakat
építettünk, miután kellőképpen elfáradtunk
leültünk a homokba.
Váratlanul a kezébe vett egy kavicsot,
mellyel egy kört rajzolt.
Felemelt és a kör közepébe
ültetett. Majd azt mondta: "Van egy világ a
lelkemben,
talán pont ilyen alakja van, melynek Te vagy a közepén."
Megöleltem.
Hosszú percekig csak
álltunk egymásba fonódva, anélkül, hogy
bármelyikünk is megszólalt
volna. Kapcsolatunk legszebb
pillanatai voltak.
Azóta évek teltek el, a diákszerelem
elmúlt.
Az életem során rengetegszer kaptam már szívet
képeslapra,
bögrére vagy épp ágyneműre nyomtatva. De csak
azon a nyári éjszakán,
csak akkor egyszer, kaptam valakitől
egy kört, melybe egy egész világot
zárt.

A múlt az múlt. Ami volt, szép és jó, azt nem tudod visszahozni. A
rosszat a múltban már nem tudod helyre hozni, csak a jövődön tudsz
alakítani, de lehet hiába minden, ha akik voltak, már nem tudják mit is
érzel valójában, hogy megbántad, hogy bármit megtennél azért, hogy
viszakaphasd őket, BÁRMIT! De hiába, ezzel nem tudsz mit tenni, éled
tovább az életed, próbálsz úgy tenni, mintha.... és felteszed azt a
kérdést, vajon tudják e, hogy helyre hoznád amit elrontottál, és
büszkék lennének e rád azért, amit eddig elértél. Vagy teljesen máshogy
alakítanák az életedet, de egy biztos szebb és boldogabb lenne.

Amikor nagy csalódás ér bennünket, azt hisszük, itt a világ vége. Holott lehet, hogy épp egy nagy kaland veszi kezdetét.